A múlt hetekben feltettük a kérdést, hogy milyen lehetőségek vannak a mostani rendszerben, ahol a magyar kisebbség és az amerikai többség érdekei megegyeznek. Meg kell találni az utat, hogyan használjuk ki ezt a helyzetet, hogy elérjük a közösség céljait.  Ennek csak akkor van értelme, ha tényleg közösségben gondolkozunk. Abból az alapgondolatból kell kiindulunk, hogy akarunk-e magyar kisebbségben élni. Azaz meg akarjuk-e egyáltalán tartani magyar identitásunkat.  Ez egy alapvető kérdés, a válaszra kíváncsi lennék. Gondolom, aki ilyen cikket olvas, ilyen újságban az egyetért ezzel az érvvel, de ha lennének más elképzelések, ezekre is kíváncsiak lennénk. Várjuk a hozzászólásokat.  De ha egyetért az ember, akkor érdemes tovább is gondolni, hogy miként tudjuk fejleszteni a közösségeinket, a közintézményeinket. 

Múlt szombaton, országszerte, egyes csoportok összegyűltek önkéntes munkavállalás céljából.  Ezek a csoportok a „Join Hands Day” napra jöttek össze.  Az AMRE csoportjai New Brunswickban, a Magyar Református Templomnál és a Teleki Pál Cserkészháznál végeztek munkát.  Minden rétegét képviselték a közösségünknek.  Voltak magyarul és angolul beszélők.  Voltak óvodasóktól nyugdíjas korig.  Voltak Reformátusok és Katolikusok.  Az önkéntesek olyan munkákat végeztek el, amelynek nincsen felelőse, ezért senki sem végzi el.  Virágokat ültettek a kicsik és a nagyok rengeteg szemetet hordtak el.  Egyszerre mindenki jól járt, mert rend lett ott, ahol rendnek kell lennie.  Csak eddig nem volt senki, aki rendbe tegye. 
A lényeg itt nem az, hogy dicsérjük magunkat, hanem, hogy gondolkozzunk el azon: vannak közmunkák, amiket meg kell csinálni, hogy működhessen a  közösségünk. Ha település lennénk, akkor lenne valami helyhatóság, amelynek a felelősege lenne ezeket a közmunkákat elvégezni, és adót szedhetne, amelyből ezeket finanszírozhatná. Ilyen azonban nincs és nem is lesz.
Nekünk senki sem akarna egy központi irányító szervezetet, de egy közös stratégia megvalósítható. Ehhez szükség lenne arra, hogy minden létező intézmény legyen olyan erős, hogy a jövőről is gondolkodhasson, ne csak a túlélésről.  Ehhez segítő kezek kellenek. A nyárral jön a fesztiválok és nagy rendezvények szezonja.  Ezek nagy munkaigényes rendezvények, amelyek nem csak az anyagi bevételért fontosak, hanem, mert ezek a rendezvények összetartanak minket, mint diaspórában elő közösséget. 
Egy néhány évvel ezelőtt megkértem valakit, hogy segítsen néhány órát egy nagy fesztiválon. Azt a választ kaptam, hogy ők a fesztiválon inkább kikapcsolódnának egy kicsit, mert egész héten dolgoznak.  Akik kijöttek múlt szombaton a senki munkáját végezni azok is egész héten dolgoztak.